Strict Standards: Only variables should be passed by reference in /var/www/clients/client1916/web10450/web/wp-includes/gettext.php on line 66 Strict Standards: Only variables should be passed by reference in /var/www/clients/client1916/web10450/web/wp-includes/gettext.php on line 66 Strict Standards: Only variables should be passed by reference in /var/www/clients/client1916/web10450/web/wp-includes/gettext.php on line 66 Strict Standards: Only variables should be passed by reference in /var/www/clients/client1916/web10450/web/wp-includes/gettext.php on line 66 Strict Standards: Only variables should be passed by reference in /var/www/clients/client1916/web10450/web/wp-includes/gettext.php on line 66 Senetor » Szépirodalom

A 'Szépirodalom' kategória archívuma

  • Gaia
  • Publicisztika
  • Szépirodalom
  • English
  • Morfondium
  • Velence: így könnyebb

    péntek, december 7th, 2012

    Ha mélyebb énedet akarod látni Velence legkülönösebb gonddal csiszolt tükrének utolsó cserepeiben, ebben a sorrendben olvasd őket:
    1. Kutak Velencében
    2. Özönvíz Velencében
    3. Virágok Velencében
    4. Túlélet Velencében (1-12., végül az irodalomtörténeti bejegyzés)
    Lásd szebbik arcodat.

    Velencei tükrök: mélyebb éned képei

    péntek, december 7th, 2012

    Ha mélyebb énedet akarod látni Velence legkülönösebb gonddal csiszolt tükrének utolsó cserepeiben, ebben a sorrendben olvasd őket:
    1. Kutak Velencében
    2. Özönvíz Velencében
    3. Virágok Velencében
    4. Túlélet Velencében (1-12., végül az irodalomtörténeti bejegyzés)
    Lásd szebbik arcodat.

    Fohász áldásért

    kedd, október 30th, 2012

    A díszlet egyre modernebb, a darab
    ugyanaz, mióta emberként élünk.
    Férfi a nő buja húsába harap,
    a nő a fülébe suttog: nem félünk
    soha, ha összeérünk, mert nem marad
    köztünk hely kételynek, s így remélünk
    boldog jövőt, szívünk holthűs kődarab
    nem lesz, ölelj örökre, áldást kérjünk
    nászunkra minden istenektől, fentről
    s azonképpen az ördögtől is, lentről.
    Ha megszületik a gyermek, vigyázza
    léptét jó és gonosz egyaránt, […]

    Kései levél Jon Andersonnak

    hétfő, július 16th, 2012

    Porlik a csont, foszlik a hús,
    Mondd, Anderson, mire jutsz?
    Mit remélsz? Tíz év édesbús
    Reménye s köde után futsz?
    Mennyi időd lehet még,
    Míg kemény minden emlék,
    S belásd: nincs menekvés,
    Szerelmed szép szemében
    Szilánkos minden kép,
    Hiába sírja fiatalra,
    Ki épp csak öreg volt nemrég…

    Szingularitás

    szerda, május 23rd, 2012

    Ahogy elnehezül a szív, úgy görbül
    lassan körötte a testi téridő
    recsegnek a bordák, a gyomor hördül
    betép a máj, fölforr vese és velő
    görcsbe rándul az izom, szerteszakad 
    ínszalag, az összes csigolya roppan
    pattanó szemedből véres könny fakad
    minden sejt a szívben magára dobban
    szökik a szerelem, sívó űr marad
    hűlt helyén, hol tévéleted virágzott
    rádroskadt reménykerted is, nem tapad
    álmod sem kíntól síkos sejtfalakhoz
    izzó […]

    Űr

    kedd, május 8th, 2012

    talán ezredévek múlva
    egy kóbor régész
    a jövôbôl idehullva
    mint idôkérész
    felbukkan s mielôbb menne
    unottan tovább
    s térképére pacát kenne:
    lakatlan világ
    s ugrana a téridôben
    a sötéten át
    hátha más múltban odafenn
    megleli honát
    de visszatartja valami
    csak érez nem néz
    a sívó tájon úgysincs semmi
    a szíve nehéz
    s így nem tud elrugaszkodni
    várhatja más hold
    innen nem tudja elvonzni
    egyetlen kobold
    egy szirén szép éneke sem
    ideragasztja örökre
    a föl nem ismert […]

    Sérvers

    kedd, április 24th, 2012

    ennyi szó, s mind hiába
    pusztába kiáltva, süket bába 
    hallja csak, ki jövôt tép világra
    s zokog, mert a poronty halva
    csusszan ki, némán kiáltva
    fájdalmat, kínt, mert kint
    semmi jó, tudta, nem várja
    a remény tetemét nyaldossa
    a szavak dermedt árja

    Számkivetett

    hétfő, április 16th, 2012

    Mint hajótörött, kit áramlat sodor
    Rettegő mélységek homálya felé
    S szívét fölmarja a sós hullámfodor
    Látva, hogy járul Isten színe elé
    A remény tutaja mállik alatta
    A hínár, közömbös kurva, öleli
    S dossziéja, már rég tudja, ad acta
    Volt-e mindennek értelme, nem leli
    A tenger belőle árad, úgy érzi
    De nem vízet fakaszt, hanem kivérzi
    Vörösen csorog alá az ős alkony
    Mégsem adja föl, bár süllyed […]

    Pompei, revisited

    hétfő, április 16th, 2012

    Hányszor szedett szét a hiányod
    S hányszor összerakott újra
    Mikor megöleltél
    Hányszor éreztem, meghalok
    Húzott magába a bánat kútja
    Apránként megöltél
    Ha nem voltál velem,
    Szerelmem
    Mint gén ha mutál, s nem tudja
    Senki, megöl vagy erősít
    A változás, amint a sejtet osztja
    A remény a jobbra, ősi
    Vágy, mi hajt, korbácsol
    Előre, veled,
    Szerelmem
    Lettem volna az életed
    Minden, mit hozhat a jövő
    Mit akard kedved, kényed
    Az őz, a dizőz, a […]

    Elégia

    hétfő, február 20th, 2012

    Sok hajnal köszönt rám
    Mosoly-pirkadattal
    De én meg sem láttam
    Sok éj takarója
    Melegen terült rám
    De én csak vacogtam
    A déli Nap ezerszer
    Világolt köröttem
    S meg sem éreztem
    A sors hulláma emelt
    Az idő nekem telt
    S észre sem vettem
    Mint Isten kertjében a vakond
    Elhantoltan éltem
    De azt hittem, pej lovon
    A Grál-kelyhet védem
    Elinallt ötven év
    S még mindig nincs rév
    Hol szabad megpihennem
    Lemállott már a gőg
    Önös álorcája
    Leszálltam lovamról
    S […]